I'm very happy...

Most végre rájöttem.A boldogsághoz,nem kell terveket szövögetni,nem kell hozzá(annyi) pénz.Hihetetlen,de mégis igaz.Elég pár jó baráttal együtt lenni és tudni,hogy vannak neked és ezáltal te vagy a leggazdagabb ember a világon.Mikor együtt vagyunk és nevetünk nem is kellenek a felesleges szavak,elég olvasni egymás arcáról.
Az életünkben van egy fontossági sorrend.
Mindenki "magával" foglalkozik,hisz Te nem azt érzed,hogy épp a másik szomorkodik x.dolog miatt,csak az a baj mikor nem értjük meg.Én próbáltam,majd szétfeszített belülről valami de nem tudtam betartani az ígéretem.Mikor elmondtam ,Te nem mondtad ki ,de éreztem,hogy megsértődtél.Pedig ezt már Te is megcsináltad velem,de azt mondtam jólvan nem tehettél róla,pedig majd megszakattam a fájdalomtól.Majd egyszer megérted.
Én nem várok el semmit tőletek csak annyit amennyit én nyújtok nektek azt várom vissza.Ezt érzelmekben és tettekben gondoltam.
Persze most nagyon boldog vagyok amiért ilyen sok szép napot töltünk együtt.Nem is tudom mi lenne velem nélkületek,kérlek,hogy ne is próbáljuk ki mi lenne velem....

Mert az élet nehéz...

Mikor már azt gondolnád minden klassz,akkor biztos valaki odafenntről tesz valamit,elébem sodor,hogy nehezebb legyen.Ilyenkor elgondolkozom.Felvegyem a harcot vagy ne?!Te mit tennél a helyemben?Életem során volt már rá példa,hogy abbahagytam a harcot,de.. meg is bántam.Nem akarok veszíteni.Tudom nehéz út lesz,teli bukkanókkal,gödrökkel,lejtőkkel,hegyekkel,de... már milyen nehéz is végig kell csinálnom.Lesznek akik segítenek,és tudom hogy ott állnak a hátam mögött ha elveszteném egyensúlyom,akkor ők megtartanak,erőt veszek és megyek tovább.

Elbizonytalanodom mikor támadnak,de a kezdeti szúrásokat el kell viselni,utána meg tovább küzdeni.
Akkor lesz jó mikor megnyerem majd a csatát és az ellenség arcába mosolyoghatok.Ne gondoljatok rossznak,csak aki annyi sebet ejt rajtad és mással nem tudsz visszavágni akkor legalább a csata győztes kimenetelét mondhatom magamnak.

Sétálunk Szeged rakpartján,a hídon,már besötétedett már csak a város fényeit veri vissza a Tisza vize.Órákon át beszélünk,mindenről,milyen kis semmiségek,de olyan jó veled megosztani.Nem fogjuk egymás kezét,mert csak barátok vagyunk.Mikor szemedbe nézek,mintha Te többet akarnál.Próbálom nem észrevenni,mert a mi barátságunkban mindent szabad.Nem titkolózunk egymás előtt,lassan előjönnek amiket másnak nem mertünk volna elmondani.Minden egyes találkozásnál,töbet látunk meg egymásból.
Meddig fog ez tartani?....

Minden rajtad múlik...

Jól akarod érezni magad? Rajta....Nekem is van "világvégehangulatnemakarokélni" időszak,de amikor sélálok az utcán ,nézem a boldog-boldogtalan embereket,elgondolkozom.Kinek van rám szüksége?És ekkor jönnek a felsorolások.Egyáltalán ha történne velem valami hiányoznék-e valakinek.Az emberek előszeretettel bántják meg egymást,olyan nehéz úgy tennem mintha "leszarnám" amit mondanak ,amikor belülről meg nagyon fáj,de még mindig jobb ha nem mutatom ki mert akkor tudni fogják,hogy elérték céljaikat.Vicces...próbálok segíteni másoknak lelki ügyekben,elmondom,hogy mit kellene tenniük,mert úgy tisztességes,de velem..mi lesz?...Én miért fogadom,olyan nehezen meg saját tanácsaimat?Könnyűszerrel felvidítlak ha kell,akkor magamat mért nem tudom?Majd még gyakorolni kell... Próbálok teljesíteni sokszor erőmön felül,nem tudom meddig dog ez így menni... Ez a pár gondolatsor eddig eléggé negatívre sikerült :S nah de most... Mostanában,hát(a rossz részeket kivágva) eléggé boldog voltam,olyan emberekkel vagyok körülvéve akikből erőt tudok meríteni,akikkel ha együtt vagyok nem kell másnak mutatnom magam,mert én ilyen vagyok.Olyan jó érzés ez.Köszönöm nektek. Tudom érdemes élni még ha egyszer-kétszer máshol könnyebb lenne. Amikor azt mondod :Feladom! Gondolj arra,hogy ilyenkor valaki más azt mondja: Egek micsoda lehetőség! Bármikor meghallhatsz,tovább élni az amihez bátorság kell. BÁTORnak lenni annyit jelent,hogy csak te tudod,hogy FÉLSZ.