Egy ember,ki nagyon közel került hozzám...

Emlékszel még?Három hónappal ezelőtt még úgy beszélgettünk át egész délutánokat mint két jóbarát,kik az egész hetüket,jóval-rosszal együtt elregélték a másiknak.Most is regélünk át délutánokat,de valahogy más.Most már fogjuk egymás kezét.Mélyebben nézünk a másik szemébe.Most már egy párként nézünk szembe a Világ csodáival,romlottságával.Figyelünk egymásra.Most már eggyütt tervezzük jövőnket.Számíthatunk egymásra nehéz pillanatokban is.Egy mindent mondó mosoly húzódik végig elgyengült arcomon.

Mi csak kis pontok vagyunk a rengeteg ember között,mégis,milyen lenne egymás nélkül?Hiányoznék?Az aranyos butaságaim,mikor rákérdezel,hogy véletlenül nem szőke vagyok-e?:-)
És sértődöttet játszva azt mondom,hogy nem.