Már azt sem tudom,ki az a lány aki éppen ír.
Régen nyitottam meg ezt az oldalt,furcsa,de mégis jó érzéssel tölt el.
Annyi minden történt velem,körülöttem.
Olyan nehéz végignézni, hogy melletted egy családtagod végzetébe rohan vagy inkább kullog, mert leépíti önmagát és a körülötte lévőket is ,idegileg=(
Az öngyilkosságba való menekülés gyengeség,akkor nem értem.Ő mindig is gyenge volt.De mért kell???
Akármennyire is fáj valami ígérem soha,soha nem leszek ennyire gyenge,----mint ő------,aki egy ilyen tettet akarna véghez vinni.
Sajnálom,de van ahol már senki sem segíthet.Bár sok-sok-sok fájdalmat okoztál, én nem így írtam volna sorsod könyvét és ezzel 2-3 ember jövőjét is szebbé tehettem volna.
Halál,sötétség
Ilyen csábító lennél,Te,?
Hisz ki átlépi kapud elveszti szeme világát,
Józan gondolkodását,az utolsó fény csóva is
kialszik szívéből.Hát kinek kell ez?--
Remény nélkül élni?...
Ki beléd szeret,többé nem lát rajtad kívül mást.
Te vagy neki az igaz,szent.
Kinek kellenél te?
Senki sem lépné át kapudat magától,senki...
Vagy mégis vagy olyan csábító?
Nekem soha.
Nem gyengeség. Kegyetlen nagy erő kell hozzá. Ne bocsátkozz ilyen könnyelmű fogadkozásokba, amíg meg nem kísért a halál. :) És mindig van kiút.
VálaszTörlésKöszönöm drága:)
VálaszTörlésDe tudod a kiút néha annyira el van relytve,hogy már meg sem találjuk és elfeledkezünk róla.
Hogyne tudnám. Én is megjártam már a poklot. És visszajöttem. És most itt vagyok. És szeretek, és szeretnek. Megtanultam látni. Észrevenni dolgokat. Azokat, amik fontosak. Most jó. És szeretném, hogy jó legyen Neked is, mint mindenkinek, aki a közelemben van.
VálaszTörlés