Majd egyszer talán,egymásra találunk.
Mikor egymás szemébe nézünk tekintetünk szúrja már a másikét,de mi mégis álljuk,mert ha elnéznénk,az még rosszabb lenne.Mi azért szeretjük a másikat,mert nem kell megjátszani neki magunkat.Mert ő igazán ismer.Tudja,hogy mikor mosolyogsz szívből,és nevet azon amikor tudja franca kívánsz valakit.Egymásra néztek kitör belőletek a nevetés,a mellettetek elhaladó emberek úgy néznek rátok,mit ha nem lenne valami rendben-e két embernél,talán elmentek otthonról?Lehet.De olyan jó, hogy veled ment valaki,igaz?:)
Mikor együtt vagytok nem létezik se nappal se éjszaka,az idő észrevétlenül múlik,csak akkor veszed észre a napok milyen lassan telnek mikor nincs veled.Kint ülsz a szobád erkélyén,nézed a kertben magasra nyúló,kecses fák árnyékát,és gondolataid ide-oda szállnak.Lassan már megy le a Nap.Azt mondta ma együtt nézitek meg a naplementét,nem jön,még mindig nem.Már vörösben szikrázik az égbolt,a halvány fény megvilágítja arcod egyik felét,csak úgy csillog,mintha egy talán...angyal arca lenne?!És ekkor hátra fordulsz.Megtartotta ígéretét. Ott ült ,téged nézett végig,csak nem vetted észre mert neked semmi nem létezett míg azt gondoltad,nincs veled.Még mindig csak szótlanul néz rád.Lassan felkel odamegy hozzád,rád mosolyog,avval az ellenállhatatlan mosolyával amibe te beleszerettél,megfogja kezed és kisétáltok a tengerpartra,hogy megtartsa ígéretét,együtt nézitek meg a naplementét.Egymással szemben álltok,lassan már lemegy a Nap ,de ti még csak rá se néztetek,ti egymást néztétek szótlanul,egymással szemben.Tekintetetek egymásba olvad,nem tudjátok levenni szemeteket a másik "angyalian megvilágított" arcáról.Fehér ruhátokat csak úgy lebegteti a szellő,lassan vettek egy utolsó pillantást egymásra és elindultok a tenger felé.Csak rátok kell nézni,ragyogtok,mitől?A tiszta őszinte szerelemtől.Feltámad a szél a lány hosszú vörös haját lobogtatja,a fiú smaragdzöld szemével figyeli.Szenvedélyes csókokat váltanak egymással,majd elmerülnek a vízben.Újra felbukkannak?Igen azok ők.Ott vannak.Csak úsztak volna egyet?!De már annyira bent vannak,hogy...talán már vissza-se akarnak jönni?Nekik nem kellett már semmi,ők mindent megkaptak,egymáséi lehettek,oly sok éven át,de most már senki nem választhatja el őket.Örökkön,örökké egymáséi lesznek...és igen két szív egyé vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése