Mert semmi sem állandó...

Néha el sem hiszem,hogy ilyen csodás esemény velem történhet meg,de amikor ilyen hitetlen vagyok a másik percben már bűnhődnöm kell érte.Mivel nem hittem el a jót,szépet ezért kapok egy hatalmas pofont.Annyira megrémiszt,hogy szintén nem hiszem el,és akkor jön a következő ami már annyira fáj,hogy már saját vérem izét is megízlelem,de ez mind semmi.A fizikai fájdalom nem ér fel avval a fájdalommal amibe a szívem majd belehal.

Mondd ,hogy tudnák rajtad segíteni?
Elég ha rád nézek?
Elég ha tudod ,hogy veled vagyok?
Én nem tudom.Vagy mégis?
................................................


Szárnyalnék,de kivel?
Messze mennék,ha tudnám,hogy vársz.
Fontos vagy nekem.
Tudtad?

Ha belenézek csillogó zöld szemeidbe,
Magamat látom.
Olyannak látom magam,
Amilyen melletted,lehettem.

Nekem már ez is megérte.
Nem baj ha már nem szeretsz.
Nekem az okoz örömöt,hogy..
Tudom TE boldog vagy.

Mennem kell.
Már nem tudom az utat.
Hisz eddig te kezed fogtam,
Te vezettél,de elmentél.

Elmentél,örökre.
Keresem helyem-e Világban.
Nélküled,nem találom.
Majd odaát talán rám találsz...