Ki lehetek Én?....

Ez a kérdés annyiszor megfogalmazódott már bennem és szerintem még fog is .
Egy örök álmodozó? Művész? Házi asszony? Vadmacska? Pszihológus?Üzletasszony? Cowboy? nem tudom :) Talán kicsit mindegyik,nem tudom.
Mindennel le tudnak nyűgözni.Ha látok egy csodaszép tájat,egy kisbabát,egy aranyos állatkát,boldog embereket.Olykor még filmeken is elsírom magam.
A zenék érzelmi világát is át tudom venni,ha szomorkás én is az leszek ha vidám,talán én is felvidulok.Még barátnőmmel beszéltük,hogy milyen " rossz" nekünk.Meghallgatjuk barátainkat,figyelmesen ,átérezve minden fájdalmat,boldogságot és ezek az érzelmek bennünk is mardosnak.Neki nem tudunk segíteni levennénk a terhet válláról átraknánk a sajátunkra,de nem tudjuk.Evvel már megtanultunk együtt élni,de fáj ,hogy nem segíthetünk.

Számomra egy szívbe markoló dal,tele küzdés vággyal és fájdalommal...
http://www.indavideo.hu/video/Bryan_Adams_-_Here_I_Am_Original_video?action=video_site&video_title=Bryan_Adams_-_Here_I_Am_Original_video%3Ftoken%3Da7695340f0fbca83245ed0ba2a133100

Ez meg egy álmodozó, elgondolkodtató dal:)
http://www.youtube.com/watch?v=l3bX0RFIhEM&feature=related

Annyi cél lebeg előttem.Tudom nehéz,de ha ezek nem hajtanának előre nem is tudom mi lenne velem.Ez lennék én egy kicsit olykor bolondos,komoly,álmodozó,reménykedő,szerető leányzó....

Egy őszi feledhetetlen délután...

Tudod milyen egy őszi feledhetetlen délután?Én tudom.Ne gondolj semmi különlegesre.
Ahogy olvasod,éld át velem-e csodás pillanatokat.Élvezd.

A nap már jócskán felszaladt a fejünk fölé.Milyen régen érezted már ahogy a bőrödet bizsergeti a melege?! Olyan jó érzés.Kivel oly rég találkoztál,mert sok km választ el benneteket,a kocsi hátsó ülésén ülve nézitek ahogy a dombok,hegyek egymás fölé emelkednek és különböző színekben pompáznak.A nap sugarai mindenhova elérnek mindent csillogóvá, ellenállhatatlanná tesznek számodra.Legszívesebben kézen ragadnád barátnődet és vele együtt kirepülnél a kocsiból csak szállnátok a levegőben.Az úton csak hallgattok.Nem kellett semmi,mert elég volt a közelsége,már az is jólesett,így még szebbnek érezted a tájat.A zene már csak simogatás volt fületeknek.Néztél ki az üvegen,és közben a táj csak ment melletted,te ültél és nem állhattál meg,hogy annyit mondjál is:Várj,ne menj el,látni akarlak még,ne tűnj el,ha elmész már sohasem láthatlak így ahogy vagy.
A táj ment tovább,vigaszul a Nap sugarai a te arcodat is csodaszéppé varázsolták,érezted a meleget,A Nap most neked és barátnődnek mutatta meg a tájat.

Kételkedsz?Miért?...

Olyan szép.Nem?Ne mondd,hogy még észre sem vetted.Vak vagy?Nem,dehogy.Nézel,de..nem látsz,legalábbis azt amit kellene azt nem.Segítenék,de erre csak magad jöhetsz rá.Talán egyszer rájössz.

Már beesteledett.Az utcai lámpák nem világítanak,csak a Hold és a csillagok fénye verődik vissza finom vonású arcodról.A finom esti szellő lebezgeti hosszú hajad és fehér ruhácskádat.Te még látod a város fényét,a sétáló párokat,a nyugodt folyót.Annyira csodálatos,beleolvadsz környezetedbe,nem is látnak mások,persze élvezed,kicsit egyedül lehetsz gondolataiddal.Jól látom?Hiszen a te szemeid könnytől csillognak.Annyira nehéz.Elfogadhatatlan.Te nem létezel nélküle,ezt olyan nehéz elfogadni.Próbálsz erős lenni,megmutatni,hogy nélküle is érsz valamit.De...nem sikerült.Nem megy.Hiányzik.Nem tehetsz róla.Félsz,hogy ha elhagy akkor még rosszabb lesz,mert most csak kicsit eljöttél tőle,de ő most vár rád.Ha elhagy...nem fog várni.Belehalsz ebbe az érzésbe.Mért gondolsz ilyenre amíg ott van neked? Értelek.Egy embertől ennyire függyeni nem jó,nélküle semmi sem jó.Éreztél már ilyet?
Senki sem vesz észre a híd lábánál hiszen sötét van, a Hold csak nagyon sejtelmesen világítja meg arcod,vállad lábad körvonalát.Nagyon lengén öltöztél,de most jól esik ez a kis szellő,nem fázol.Senki sem tudja,hogy itt vagy.Ekkor egy meleg kéz simít végig válladon,amit szabadon hagytál.Nem érted.Hogy került ide?Nem mondtad hova mész.Elfelejtetted?Tik már egyek vagytok,nem kell bizonyos helyzetekben beszélnetek,amúgy is megértitek egymást.Ő is pont azt érzi amit te,neki is meglász egy könnycseppet a szemébe.Benne kételkedtél?
Átölel,ültök a Tisza parton és örültök egymásnak.Bizonytalan vagy még valamiben?Nem hinném egy ilyen szerelem után...

Az idő múlik...

Megyek az utcán,fejemben ezer meg ezer gondolat száll ide-oda.Nézem az emberek arcát, látok boldog,szomorú,féltékeny és még sok érzelemtől gazdag arcokat,mennyien vagyunk mi emberek és mindenki telis-tele van problémákkal.Senki sem törődik a másikkal.Mindenki siet valahová.Megállok.Nézem a gyönyörű nyugodt Tisza-partot,mert ő nem siet sehova ő megvár.Nem rohan el előlelem.Nemsokára a fák megválnak a ruhájuktól,levetik szebbnél szebb színű leveleiket amit aztán a szél megtáncoltat és az arcomba fúj, én becsukom szemem és élvezem ,hogy megszólít.Kinyitom a szemem és minden megváltozik, az emberek már nem ugyanazok,a régiek elmentek és helyettük újak jöttek.Ekkor jön rá az ember,hogy még üresebb lenne a Világa barátai,családja nélkül.Végignézel az embereken újabb gondolatok suhannak végig rajtad.Nézed őket kin tiszta,kin mocskos,tisztességtelen gondolatokat fedezel fel arcukon.Hiába néznél aranyosan őket nem érdekli,ki vagy,mi bánt,milyen lelki broplémád van.Te mész tovább a parton és a szél viszi utánad kisérőidet a csodálatos,sokszinű fák leveleit.Hosszú kabátodat a hajaddal együtt hátra fújja a szél.A pillanatnak élsz.Nem gondolsz semmire.Csak vagy.Hát nem szép?Beugrik az egyik (zene) számnak a szövege,mennyire igaz ugye?Pedig mikor csak úgy énekelgeted,akkor nem tűnik ennyire valóságosank,pedig az.Olyan gyorsan éljük életünket,néha kicsit álljunk meg és merüljünk el valami állandóban.
Mert a természet nem csal meg.nem hazudik,ő valós...