Figyelés...

Vajon Teny kit választ?Kivel ülhet éppen a naplementében? : . . .



Történet.
Volt egy lány,Tenynek hívták lehet,hogy pont Te is ismerted.Életvidám,mosolygós,hűséges.Teny szeretett gondolataival játszani,álmodozni.Nagy képzelőerővel bírt. Barátja ezt szerette,pedig nem kellett volna neki.Mint mondtam Tenynek nem létezett más férfi számára csak a barátja,szerették egymást,ritkán veszekedtek.Nem mondta el nekem,de látszott rajta, a mosolya sem volt már a régi.Valami bánthatta,de ő csak próbált ugyanolyan lenni mint azelőtt.Sok embert meg is tévesztett.Egyszer még elmondta sok dologban különbözik egyetlenétől,sok köztük az eltérés,de nem csinált belőle nagy ügyet,csak úgy mellékesen.Teny egy városban kollégista volt,szerette ezt a várost.Jött a várva várt szünet,egyre kevesebbet volt fennt barátjánál,inkább otthon volt,legalábbis barátja így tudta.Mikor otthon volt,mégsem teljesen otthon volt.Bejárt egy közeli városba ismerősével munkahelyére,itt elvolt,szeretett bnőjének a munkahelyén,a főnök sem bánta.Egy nap megismerkedett az egyik ügyféllel.Nem akrármilyen ügyfél volt a férfi.Magas,szőke,edzett mosolygós férfi,szóval olyan akibe első látásra bele lehet szeretni. Tenyvel pont ez történt.Szerette barátját,kötődött hozzá.De ott volt ő.Teny beszélt Kebivel,(ez volt a férfi beceneve)mivel egy bizonyos sportot oktatott ami megtetszett Tenynek,megkérte hogy,tanítaná-e őt is.Kebi igent mondott.Kebinek nagyon tetszett Teny,flörtölt vele,bár neki is volt barátnője......Ahogy telik az idő,Teny lassan dönteni fog és akkor folytatódik a történet. . . .




Megyek szeretett városom utcáin,az idő csodálatos,meleg szellő bizsergeti bőröm,z épp aktuális kedvenc zene szól fülemben.Csak nézek.A napfény tündöklővé teszi az embereket,csodásak.
Elgondolkozom,engem milyennek láthatnak?...Nem értem,minek is gondolkozom ezen.Van aki egyáltalán ismer? Nem tudom,esetleg sejthetem.Mostanság más voltam.Tele szennyes,szégyentelen,fájdalmas gondolatokkal. Persze kérdem én,volt aki nem?

Szeretni csak egyet lehet.De ez biztos?Hisz nincs rá bizonyíték.Szerezzek?De . . .

Te tudod?:. . . .

Egy ember,ki nagyon közel került hozzám...

Emlékszel még?Három hónappal ezelőtt még úgy beszélgettünk át egész délutánokat mint két jóbarát,kik az egész hetüket,jóval-rosszal együtt elregélték a másiknak.Most is regélünk át délutánokat,de valahogy más.Most már fogjuk egymás kezét.Mélyebben nézünk a másik szemébe.Most már egy párként nézünk szembe a Világ csodáival,romlottságával.Figyelünk egymásra.Most már eggyütt tervezzük jövőnket.Számíthatunk egymásra nehéz pillanatokban is.Egy mindent mondó mosoly húzódik végig elgyengült arcomon.

Mi csak kis pontok vagyunk a rengeteg ember között,mégis,milyen lenne egymás nélkül?Hiányoznék?Az aranyos butaságaim,mikor rákérdezel,hogy véletlenül nem szőke vagyok-e?:-)
És sértődöttet játszva azt mondom,hogy nem.

Létezik...

Már azt sem tudom,ki az a lány aki éppen ír.
Régen nyitottam meg ezt az oldalt,furcsa,de mégis jó érzéssel tölt el.
Annyi minden történt velem,körülöttem.
Olyan nehéz végignézni, hogy melletted egy családtagod végzetébe rohan vagy inkább kullog, mert leépíti önmagát és a körülötte lévőket is ,idegileg=(
Az öngyilkosságba való menekülés gyengeség,akkor nem értem.Ő mindig is gyenge volt.De mért kell???
Akármennyire is fáj valami ígérem soha,soha nem leszek ennyire gyenge,----mint ő------,aki egy ilyen tettet akarna véghez vinni.
Sajnálom,de van ahol már senki sem segíthet.Bár sok-sok-sok fájdalmat okoztál, én nem így írtam volna sorsod könyvét és ezzel 2-3 ember jövőjét is szebbé tehettem volna.

Halál,sötétség

Ilyen csábító lennél,Te,?
Hisz ki átlépi kapud elveszti szeme világát,
Józan gondolkodását,az utolsó fény csóva is
kialszik szívéből.Hát kinek kell ez?--
Remény nélkül élni?...
Ki beléd szeret,többé nem lát rajtad kívül mást.
Te vagy neki az igaz,szent.
Kinek kellenél te?
Senki sem lépné át kapudat magától,senki...

Vagy mégis vagy olyan csábító?
Nekem soha.

Ki lehetek Én?....

Ez a kérdés annyiszor megfogalmazódott már bennem és szerintem még fog is .
Egy örök álmodozó? Művész? Házi asszony? Vadmacska? Pszihológus?Üzletasszony? Cowboy? nem tudom :) Talán kicsit mindegyik,nem tudom.
Mindennel le tudnak nyűgözni.Ha látok egy csodaszép tájat,egy kisbabát,egy aranyos állatkát,boldog embereket.Olykor még filmeken is elsírom magam.
A zenék érzelmi világát is át tudom venni,ha szomorkás én is az leszek ha vidám,talán én is felvidulok.Még barátnőmmel beszéltük,hogy milyen " rossz" nekünk.Meghallgatjuk barátainkat,figyelmesen ,átérezve minden fájdalmat,boldogságot és ezek az érzelmek bennünk is mardosnak.Neki nem tudunk segíteni levennénk a terhet válláról átraknánk a sajátunkra,de nem tudjuk.Evvel már megtanultunk együtt élni,de fáj ,hogy nem segíthetünk.

Számomra egy szívbe markoló dal,tele küzdés vággyal és fájdalommal...
http://www.indavideo.hu/video/Bryan_Adams_-_Here_I_Am_Original_video?action=video_site&video_title=Bryan_Adams_-_Here_I_Am_Original_video%3Ftoken%3Da7695340f0fbca83245ed0ba2a133100

Ez meg egy álmodozó, elgondolkodtató dal:)
http://www.youtube.com/watch?v=l3bX0RFIhEM&feature=related

Annyi cél lebeg előttem.Tudom nehéz,de ha ezek nem hajtanának előre nem is tudom mi lenne velem.Ez lennék én egy kicsit olykor bolondos,komoly,álmodozó,reménykedő,szerető leányzó....

Egy őszi feledhetetlen délután...

Tudod milyen egy őszi feledhetetlen délután?Én tudom.Ne gondolj semmi különlegesre.
Ahogy olvasod,éld át velem-e csodás pillanatokat.Élvezd.

A nap már jócskán felszaladt a fejünk fölé.Milyen régen érezted már ahogy a bőrödet bizsergeti a melege?! Olyan jó érzés.Kivel oly rég találkoztál,mert sok km választ el benneteket,a kocsi hátsó ülésén ülve nézitek ahogy a dombok,hegyek egymás fölé emelkednek és különböző színekben pompáznak.A nap sugarai mindenhova elérnek mindent csillogóvá, ellenállhatatlanná tesznek számodra.Legszívesebben kézen ragadnád barátnődet és vele együtt kirepülnél a kocsiból csak szállnátok a levegőben.Az úton csak hallgattok.Nem kellett semmi,mert elég volt a közelsége,már az is jólesett,így még szebbnek érezted a tájat.A zene már csak simogatás volt fületeknek.Néztél ki az üvegen,és közben a táj csak ment melletted,te ültél és nem állhattál meg,hogy annyit mondjál is:Várj,ne menj el,látni akarlak még,ne tűnj el,ha elmész már sohasem láthatlak így ahogy vagy.
A táj ment tovább,vigaszul a Nap sugarai a te arcodat is csodaszéppé varázsolták,érezted a meleget,A Nap most neked és barátnődnek mutatta meg a tájat.

Kételkedsz?Miért?...

Olyan szép.Nem?Ne mondd,hogy még észre sem vetted.Vak vagy?Nem,dehogy.Nézel,de..nem látsz,legalábbis azt amit kellene azt nem.Segítenék,de erre csak magad jöhetsz rá.Talán egyszer rájössz.

Már beesteledett.Az utcai lámpák nem világítanak,csak a Hold és a csillagok fénye verődik vissza finom vonású arcodról.A finom esti szellő lebezgeti hosszú hajad és fehér ruhácskádat.Te még látod a város fényét,a sétáló párokat,a nyugodt folyót.Annyira csodálatos,beleolvadsz környezetedbe,nem is látnak mások,persze élvezed,kicsit egyedül lehetsz gondolataiddal.Jól látom?Hiszen a te szemeid könnytől csillognak.Annyira nehéz.Elfogadhatatlan.Te nem létezel nélküle,ezt olyan nehéz elfogadni.Próbálsz erős lenni,megmutatni,hogy nélküle is érsz valamit.De...nem sikerült.Nem megy.Hiányzik.Nem tehetsz róla.Félsz,hogy ha elhagy akkor még rosszabb lesz,mert most csak kicsit eljöttél tőle,de ő most vár rád.Ha elhagy...nem fog várni.Belehalsz ebbe az érzésbe.Mért gondolsz ilyenre amíg ott van neked? Értelek.Egy embertől ennyire függyeni nem jó,nélküle semmi sem jó.Éreztél már ilyet?
Senki sem vesz észre a híd lábánál hiszen sötét van, a Hold csak nagyon sejtelmesen világítja meg arcod,vállad lábad körvonalát.Nagyon lengén öltöztél,de most jól esik ez a kis szellő,nem fázol.Senki sem tudja,hogy itt vagy.Ekkor egy meleg kéz simít végig válladon,amit szabadon hagytál.Nem érted.Hogy került ide?Nem mondtad hova mész.Elfelejtetted?Tik már egyek vagytok,nem kell bizonyos helyzetekben beszélnetek,amúgy is megértitek egymást.Ő is pont azt érzi amit te,neki is meglász egy könnycseppet a szemébe.Benne kételkedtél?
Átölel,ültök a Tisza parton és örültök egymásnak.Bizonytalan vagy még valamiben?Nem hinném egy ilyen szerelem után...

Az idő múlik...

Megyek az utcán,fejemben ezer meg ezer gondolat száll ide-oda.Nézem az emberek arcát, látok boldog,szomorú,féltékeny és még sok érzelemtől gazdag arcokat,mennyien vagyunk mi emberek és mindenki telis-tele van problémákkal.Senki sem törődik a másikkal.Mindenki siet valahová.Megállok.Nézem a gyönyörű nyugodt Tisza-partot,mert ő nem siet sehova ő megvár.Nem rohan el előlelem.Nemsokára a fák megválnak a ruhájuktól,levetik szebbnél szebb színű leveleiket amit aztán a szél megtáncoltat és az arcomba fúj, én becsukom szemem és élvezem ,hogy megszólít.Kinyitom a szemem és minden megváltozik, az emberek már nem ugyanazok,a régiek elmentek és helyettük újak jöttek.Ekkor jön rá az ember,hogy még üresebb lenne a Világa barátai,családja nélkül.Végignézel az embereken újabb gondolatok suhannak végig rajtad.Nézed őket kin tiszta,kin mocskos,tisztességtelen gondolatokat fedezel fel arcukon.Hiába néznél aranyosan őket nem érdekli,ki vagy,mi bánt,milyen lelki broplémád van.Te mész tovább a parton és a szél viszi utánad kisérőidet a csodálatos,sokszinű fák leveleit.Hosszú kabátodat a hajaddal együtt hátra fújja a szél.A pillanatnak élsz.Nem gondolsz semmire.Csak vagy.Hát nem szép?Beugrik az egyik (zene) számnak a szövege,mennyire igaz ugye?Pedig mikor csak úgy énekelgeted,akkor nem tűnik ennyire valóságosank,pedig az.Olyan gyorsan éljük életünket,néha kicsit álljunk meg és merüljünk el valami állandóban.
Mert a természet nem csal meg.nem hazudik,ő valós...