Létezik...

Már azt sem tudom,ki az a lány aki éppen ír.
Régen nyitottam meg ezt az oldalt,furcsa,de mégis jó érzéssel tölt el.
Annyi minden történt velem,körülöttem.
Olyan nehéz végignézni, hogy melletted egy családtagod végzetébe rohan vagy inkább kullog, mert leépíti önmagát és a körülötte lévőket is ,idegileg=(
Az öngyilkosságba való menekülés gyengeség,akkor nem értem.Ő mindig is gyenge volt.De mért kell???
Akármennyire is fáj valami ígérem soha,soha nem leszek ennyire gyenge,----mint ő------,aki egy ilyen tettet akarna véghez vinni.
Sajnálom,de van ahol már senki sem segíthet.Bár sok-sok-sok fájdalmat okoztál, én nem így írtam volna sorsod könyvét és ezzel 2-3 ember jövőjét is szebbé tehettem volna.

Halál,sötétség

Ilyen csábító lennél,Te,?
Hisz ki átlépi kapud elveszti szeme világát,
Józan gondolkodását,az utolsó fény csóva is
kialszik szívéből.Hát kinek kell ez?--
Remény nélkül élni?...
Ki beléd szeret,többé nem lát rajtad kívül mást.
Te vagy neki az igaz,szent.
Kinek kellenél te?
Senki sem lépné át kapudat magától,senki...

Vagy mégis vagy olyan csábító?
Nekem soha.

Ki lehetek Én?....

Ez a kérdés annyiszor megfogalmazódott már bennem és szerintem még fog is .
Egy örök álmodozó? Művész? Házi asszony? Vadmacska? Pszihológus?Üzletasszony? Cowboy? nem tudom :) Talán kicsit mindegyik,nem tudom.
Mindennel le tudnak nyűgözni.Ha látok egy csodaszép tájat,egy kisbabát,egy aranyos állatkát,boldog embereket.Olykor még filmeken is elsírom magam.
A zenék érzelmi világát is át tudom venni,ha szomorkás én is az leszek ha vidám,talán én is felvidulok.Még barátnőmmel beszéltük,hogy milyen " rossz" nekünk.Meghallgatjuk barátainkat,figyelmesen ,átérezve minden fájdalmat,boldogságot és ezek az érzelmek bennünk is mardosnak.Neki nem tudunk segíteni levennénk a terhet válláról átraknánk a sajátunkra,de nem tudjuk.Evvel már megtanultunk együtt élni,de fáj ,hogy nem segíthetünk.

Számomra egy szívbe markoló dal,tele küzdés vággyal és fájdalommal...
http://www.indavideo.hu/video/Bryan_Adams_-_Here_I_Am_Original_video?action=video_site&video_title=Bryan_Adams_-_Here_I_Am_Original_video%3Ftoken%3Da7695340f0fbca83245ed0ba2a133100

Ez meg egy álmodozó, elgondolkodtató dal:)
http://www.youtube.com/watch?v=l3bX0RFIhEM&feature=related

Annyi cél lebeg előttem.Tudom nehéz,de ha ezek nem hajtanának előre nem is tudom mi lenne velem.Ez lennék én egy kicsit olykor bolondos,komoly,álmodozó,reménykedő,szerető leányzó....

Egy őszi feledhetetlen délután...

Tudod milyen egy őszi feledhetetlen délután?Én tudom.Ne gondolj semmi különlegesre.
Ahogy olvasod,éld át velem-e csodás pillanatokat.Élvezd.

A nap már jócskán felszaladt a fejünk fölé.Milyen régen érezted már ahogy a bőrödet bizsergeti a melege?! Olyan jó érzés.Kivel oly rég találkoztál,mert sok km választ el benneteket,a kocsi hátsó ülésén ülve nézitek ahogy a dombok,hegyek egymás fölé emelkednek és különböző színekben pompáznak.A nap sugarai mindenhova elérnek mindent csillogóvá, ellenállhatatlanná tesznek számodra.Legszívesebben kézen ragadnád barátnődet és vele együtt kirepülnél a kocsiból csak szállnátok a levegőben.Az úton csak hallgattok.Nem kellett semmi,mert elég volt a közelsége,már az is jólesett,így még szebbnek érezted a tájat.A zene már csak simogatás volt fületeknek.Néztél ki az üvegen,és közben a táj csak ment melletted,te ültél és nem állhattál meg,hogy annyit mondjál is:Várj,ne menj el,látni akarlak még,ne tűnj el,ha elmész már sohasem láthatlak így ahogy vagy.
A táj ment tovább,vigaszul a Nap sugarai a te arcodat is csodaszéppé varázsolták,érezted a meleget,A Nap most neked és barátnődnek mutatta meg a tájat.

Kételkedsz?Miért?...

Olyan szép.Nem?Ne mondd,hogy még észre sem vetted.Vak vagy?Nem,dehogy.Nézel,de..nem látsz,legalábbis azt amit kellene azt nem.Segítenék,de erre csak magad jöhetsz rá.Talán egyszer rájössz.

Már beesteledett.Az utcai lámpák nem világítanak,csak a Hold és a csillagok fénye verődik vissza finom vonású arcodról.A finom esti szellő lebezgeti hosszú hajad és fehér ruhácskádat.Te még látod a város fényét,a sétáló párokat,a nyugodt folyót.Annyira csodálatos,beleolvadsz környezetedbe,nem is látnak mások,persze élvezed,kicsit egyedül lehetsz gondolataiddal.Jól látom?Hiszen a te szemeid könnytől csillognak.Annyira nehéz.Elfogadhatatlan.Te nem létezel nélküle,ezt olyan nehéz elfogadni.Próbálsz erős lenni,megmutatni,hogy nélküle is érsz valamit.De...nem sikerült.Nem megy.Hiányzik.Nem tehetsz róla.Félsz,hogy ha elhagy akkor még rosszabb lesz,mert most csak kicsit eljöttél tőle,de ő most vár rád.Ha elhagy...nem fog várni.Belehalsz ebbe az érzésbe.Mért gondolsz ilyenre amíg ott van neked? Értelek.Egy embertől ennyire függyeni nem jó,nélküle semmi sem jó.Éreztél már ilyet?
Senki sem vesz észre a híd lábánál hiszen sötét van, a Hold csak nagyon sejtelmesen világítja meg arcod,vállad lábad körvonalát.Nagyon lengén öltöztél,de most jól esik ez a kis szellő,nem fázol.Senki sem tudja,hogy itt vagy.Ekkor egy meleg kéz simít végig válladon,amit szabadon hagytál.Nem érted.Hogy került ide?Nem mondtad hova mész.Elfelejtetted?Tik már egyek vagytok,nem kell bizonyos helyzetekben beszélnetek,amúgy is megértitek egymást.Ő is pont azt érzi amit te,neki is meglász egy könnycseppet a szemébe.Benne kételkedtél?
Átölel,ültök a Tisza parton és örültök egymásnak.Bizonytalan vagy még valamiben?Nem hinném egy ilyen szerelem után...

Az idő múlik...

Megyek az utcán,fejemben ezer meg ezer gondolat száll ide-oda.Nézem az emberek arcát, látok boldog,szomorú,féltékeny és még sok érzelemtől gazdag arcokat,mennyien vagyunk mi emberek és mindenki telis-tele van problémákkal.Senki sem törődik a másikkal.Mindenki siet valahová.Megállok.Nézem a gyönyörű nyugodt Tisza-partot,mert ő nem siet sehova ő megvár.Nem rohan el előlelem.Nemsokára a fák megválnak a ruhájuktól,levetik szebbnél szebb színű leveleiket amit aztán a szél megtáncoltat és az arcomba fúj, én becsukom szemem és élvezem ,hogy megszólít.Kinyitom a szemem és minden megváltozik, az emberek már nem ugyanazok,a régiek elmentek és helyettük újak jöttek.Ekkor jön rá az ember,hogy még üresebb lenne a Világa barátai,családja nélkül.Végignézel az embereken újabb gondolatok suhannak végig rajtad.Nézed őket kin tiszta,kin mocskos,tisztességtelen gondolatokat fedezel fel arcukon.Hiába néznél aranyosan őket nem érdekli,ki vagy,mi bánt,milyen lelki broplémád van.Te mész tovább a parton és a szél viszi utánad kisérőidet a csodálatos,sokszinű fák leveleit.Hosszú kabátodat a hajaddal együtt hátra fújja a szél.A pillanatnak élsz.Nem gondolsz semmire.Csak vagy.Hát nem szép?Beugrik az egyik (zene) számnak a szövege,mennyire igaz ugye?Pedig mikor csak úgy énekelgeted,akkor nem tűnik ennyire valóságosank,pedig az.Olyan gyorsan éljük életünket,néha kicsit álljunk meg és merüljünk el valami állandóban.
Mert a természet nem csal meg.nem hazudik,ő valós...

I'm very happy...

Most végre rájöttem.A boldogsághoz,nem kell terveket szövögetni,nem kell hozzá(annyi) pénz.Hihetetlen,de mégis igaz.Elég pár jó baráttal együtt lenni és tudni,hogy vannak neked és ezáltal te vagy a leggazdagabb ember a világon.Mikor együtt vagyunk és nevetünk nem is kellenek a felesleges szavak,elég olvasni egymás arcáról.
Az életünkben van egy fontossági sorrend.
Mindenki "magával" foglalkozik,hisz Te nem azt érzed,hogy épp a másik szomorkodik x.dolog miatt,csak az a baj mikor nem értjük meg.Én próbáltam,majd szétfeszített belülről valami de nem tudtam betartani az ígéretem.Mikor elmondtam ,Te nem mondtad ki ,de éreztem,hogy megsértődtél.Pedig ezt már Te is megcsináltad velem,de azt mondtam jólvan nem tehettél róla,pedig majd megszakattam a fájdalomtól.Majd egyszer megérted.
Én nem várok el semmit tőletek csak annyit amennyit én nyújtok nektek azt várom vissza.Ezt érzelmekben és tettekben gondoltam.
Persze most nagyon boldog vagyok amiért ilyen sok szép napot töltünk együtt.Nem is tudom mi lenne velem nélkületek,kérlek,hogy ne is próbáljuk ki mi lenne velem....

Mert az élet nehéz...

Mikor már azt gondolnád minden klassz,akkor biztos valaki odafenntről tesz valamit,elébem sodor,hogy nehezebb legyen.Ilyenkor elgondolkozom.Felvegyem a harcot vagy ne?!Te mit tennél a helyemben?Életem során volt már rá példa,hogy abbahagytam a harcot,de.. meg is bántam.Nem akarok veszíteni.Tudom nehéz út lesz,teli bukkanókkal,gödrökkel,lejtőkkel,hegyekkel,de... már milyen nehéz is végig kell csinálnom.Lesznek akik segítenek,és tudom hogy ott állnak a hátam mögött ha elveszteném egyensúlyom,akkor ők megtartanak,erőt veszek és megyek tovább.

Elbizonytalanodom mikor támadnak,de a kezdeti szúrásokat el kell viselni,utána meg tovább küzdeni.
Akkor lesz jó mikor megnyerem majd a csatát és az ellenség arcába mosolyoghatok.Ne gondoljatok rossznak,csak aki annyi sebet ejt rajtad és mással nem tudsz visszavágni akkor legalább a csata győztes kimenetelét mondhatom magamnak.

Sétálunk Szeged rakpartján,a hídon,már besötétedett már csak a város fényeit veri vissza a Tisza vize.Órákon át beszélünk,mindenről,milyen kis semmiségek,de olyan jó veled megosztani.Nem fogjuk egymás kezét,mert csak barátok vagyunk.Mikor szemedbe nézek,mintha Te többet akarnál.Próbálom nem észrevenni,mert a mi barátságunkban mindent szabad.Nem titkolózunk egymás előtt,lassan előjönnek amiket másnak nem mertünk volna elmondani.Minden egyes találkozásnál,töbet látunk meg egymásból.
Meddig fog ez tartani?....

Minden rajtad múlik...

Jól akarod érezni magad? Rajta....Nekem is van "világvégehangulatnemakarokélni" időszak,de amikor sélálok az utcán ,nézem a boldog-boldogtalan embereket,elgondolkozom.Kinek van rám szüksége?És ekkor jönnek a felsorolások.Egyáltalán ha történne velem valami hiányoznék-e valakinek.Az emberek előszeretettel bántják meg egymást,olyan nehéz úgy tennem mintha "leszarnám" amit mondanak ,amikor belülről meg nagyon fáj,de még mindig jobb ha nem mutatom ki mert akkor tudni fogják,hogy elérték céljaikat.Vicces...próbálok segíteni másoknak lelki ügyekben,elmondom,hogy mit kellene tenniük,mert úgy tisztességes,de velem..mi lesz?...Én miért fogadom,olyan nehezen meg saját tanácsaimat?Könnyűszerrel felvidítlak ha kell,akkor magamat mért nem tudom?Majd még gyakorolni kell... Próbálok teljesíteni sokszor erőmön felül,nem tudom meddig dog ez így menni... Ez a pár gondolatsor eddig eléggé negatívre sikerült :S nah de most... Mostanában,hát(a rossz részeket kivágva) eléggé boldog voltam,olyan emberekkel vagyok körülvéve akikből erőt tudok meríteni,akikkel ha együtt vagyok nem kell másnak mutatnom magam,mert én ilyen vagyok.Olyan jó érzés ez.Köszönöm nektek. Tudom érdemes élni még ha egyszer-kétszer máshol könnyebb lenne. Amikor azt mondod :Feladom! Gondolj arra,hogy ilyenkor valaki más azt mondja: Egek micsoda lehetőség! Bármikor meghallhatsz,tovább élni az amihez bátorság kell. BÁTORnak lenni annyit jelent,hogy csak te tudod,hogy FÉLSZ.

Ideális pasi?!Milyen kérdés ez?.......................

Ideális pasi?Ez olyan,....béna kérdés.Nem?Hisz ez egy nem megfogalmazható kérdés.Neked erről a kérdésről mi jut eszedbe?Na mi?!Te erre mit felelnél?!Általában ha egy nő meghallja ezt a kérdést,akkor a végére mindig ugyanoda jutnunk ki,egy "tökéletes férfi" megfogalmazására.Jóképű,izmos,190 cm-magas és....... még sorolhatnám.Az én véleményem egészen más... Nem mondom,hogy legyen minden nő "álma".De...mikor ránézek akkor,...valami melegség fusson át.Belenézek két szép szemébe,és...valami ,olyat lássak,...amit más szemében nem.Ezt most próbálom kifejteni,mert öhöm...nem valami világosan fogalmaztam. Szóval,én is,mint minden nő szereti,ha épp a legfontosabb férfi az életében,elismeréssel mér végig szeme világával.Ez olyan jó érzés ,nem?!Tudod,hisz ismered,kíván téged,DE!...nem 1-2 éjszakára,..hanem ő szerelemből van veled.Mikor nem csak a NŐt látja benned,hanem embert,barátot és persze a társát.Tudod,nehéz,olyan társat találni. Egy férfinek akkor vagy igazán fontos,amikor nem csak akkor tart szépnek,mikor kisminkeled magad,szépen felöltözöl,hajad puccba vágod,meg persze az elmaradhatatlan szexi magassarkúd veszed fel.Bele gondoltál már milyen jó lehet,egy olyan,férfi akivel "nyugodtan" ehetsz együtt?!:Nem kell minden falat után szalvétával törölgetned magad,mert ott van egy morzsa,hanem nevettek egymáson mikor szájatok szélén egy kis ketchup folyik le.Nem tart ezért illetlennek,mert tudja ,hogy nagyon ügyelsz ilyenre,és nem várja el,hogy akkor is "illedelmesen" egyél mikor rajta kívül senki sem lát.Kócos a hajad reggel?!És?:) Ő épp boxerban járkál reggel,még persze félkómásan,más nőnek aki nem szereti őt igazán,annak nem lenne szexi,DE neked kit mindig minden helyzetben szereted,neked,ha egy szakadt,rongyos ing is lenne rajta,neked szexi lenne.Testileg-lelkileg egyek vagytok.Nem kell előle semmit eltitkolnod,mert ő meghallgat és megérti.Létezik ilyen?Aki ha meglát,nem első gondolatával az ágyban lenne veled?Ki tudja.Reménykedni szabad. Mikor nem tart "hülyének",amikor meglát,vagy megtudja,hogy imádsz kint ülni az éjszaka közepén,csillagokat nézve.Imádod az égboltot,a gyönyörű bárányfelhőkkel és az ég gazdag színkálájával.Szeretsz meglátni dolgokat,amik mellett az emberek elmennek.Nem nevet ki,amikor azon gondolkozol,hogy hogyan lehetne boldoggá tenni,ha csak egy napra is az árva gyerekeket vagy épp a beteg gyerekeket.Ő nem.Ő melletted áll,és segít.Nem neveti ki a problémáidat mikor szükséged lenne egy emberre kinek a vállán kisirhatod magad,egy rossz nap után,Ő nem keménykedik,neki ott van szabadon a válla.Mert tudja,hogy a férfi nem attól férfi,hogy nem sír,nem mutatja ki az érzelmeit,még ha a havarjai ezt "lányosnak" is titulájják.Ti egy egészen más pár vagytok.Szinte már ,a másik minden egyes kis rezzenését érzékelitek,nem kell szólnotok egymásnak,hogy figyi épp haldoklom,nem,Ő szavak nélkül is megért,és segít.Azt gondolja,hogy nem segít semmit amért ,nem tart szóval,csak...hallgat és átölel?!Dehogy ,ne hallgass a rossz gondoltaokra.Kimondatlan segítség,ez többet ér minden egyes kimondott szónál. Érted mit akartam leírni?:) Ha igen akkor már becsüllek,mert ezt nem érheti meg akárki. Talán.... Egyszer...... Megtalálom.......ezt......az..........egyetlen........férfit.......... (egy csibész félmosoly,barna szemei csak úgy ragyognak)

Létezik egy Világ,amiben csak Te meg Én létezünk...

Létezik.Tudtad?Vagy nem is gondoltál rá?Első rossz pont.
Nem vagy 18 éves?És?Kérdeztem mennyi vagy?Nem.23 éves vagy,az mért baj?Neked most nyílt meg ez a tiszta,nyílt Világ.Örülsz mi?Hisz ,oly csodálatos.Mintha már most a mennyországban lennél és ezután ha innét el kellene menned,inkább meghalnál.Éreztél már így?Tudom,hisz elmondtad,túl vagy már pár nagyon fájdalmas szakításon,de hidd el megéri újrakezdeni.
Először mikor megláttad,csak nézted,mintha megbabonázott volna,egyszerűen nem tudtad nem őt nézni.Rád nézett végigmért két gyönyörű smaragd zöld szemével,majd rád mosolygott ellenállhatatlan mosolyával.Te nem is hitted,hogy rád mosolyog,hátranéztél.Nincs a hátad mögött senki.Még mindig téged nézett.
A nap már lemenő félben volt,sugarai a gyönyörű szinte már végtelen hosszúnak tűnő hidat megvilágították,alatta pedig vérvörösen csillogott a folyó vize.A szabadtéri étteremből egyre száguldoztak ki az emberek,Te pedig szomorúan a nap fényétől csillogó hidat és a naplementét nézted.A smaragd zöld szemű pincér odajön hozzád,szintén mosolyogva,megkérdezni kérsz-e még valamit.
Ekkor te mint egy "hülye" csak nézed és az agyadban millió gondolat száll ide-oda,mint pl:hogy igen persze kérek méghozzá téged,vagy a mobilszábodat adnád meg?,de észhezkérsz és csak annyit mondasz:
Igen, egy Chocolate Martinit kérnék.Amúgy mikor zártok?Mert még szívesen üldögélnék itt,ha nem zavarok.
Zöld szemű:Azonnal hozom,nyugodtan maradjál,csak 22:00 zárunk.
Elmegy.Te meg csak nézel utána.Mindenféle buta gondolat,fordul meg abban a pici fejecskédben(De hülye vagyok,már mért tetszenék neki?Hisz egy ilyen pasinak én nem tetszhetek.És akkor eszedbe jut a volt barátod aki 1 héttel ezelőtt szakított veled,mert...megcsalt.Persze szintén nagyon jó képű pasi volt.)
Gondolkozol,vajon miért,nem találtad már meg azt a pasit akivel ,úgy igazán boldog lehetsz.Nem kell neked.Jön a pincér.Ahogy ránézel, a nyugalom szigetén érzed magad.Nem is ,olyan magas kb 180-cm lehet,izmosnak nem lehet mondani,de látszik,hogy foglalkozik a testével,enyén lebarnult,az arca igazán férfias,hatalmas smaragd zöld szemei vannak és egy kis kecske szakálla,félhosszú össze-vissza haja van.Olyan jól esik ránézned.Elgondolkozol.Mi lenne,ha ő lenne az akire neked szükséged van.Nem veszed észre,hogy kihozta az koktélt amit rendeltél,leül veled szemben.Te nem tudod,mert nem látod magad,de Ő valamit néz,bocsánat valakit,tudod kit nézhet?!Téged.A sok szakítás után már azt gondoltad,nem is vagy szép,valami baj van veled,de nagyon szép nőies arcod van hosszú hullámos,vérvörös hajzuhatag és nagy barna zsamaid vannak.A Nap sugarai,csak a fél arcodat világítják meg,de látszik rajtad ,ahogy a távolba nézel,hogy a szemeid,szomorúságtól,csillognak.Egy könnycsepp fut végig gyönyörű arcodon.Erik,mert így hívják a pincért,nem tudja mit csináljon,ott ülne még melletted,de nem mer megzavarni.Ezért inkább észrevétlenül feláll és elmegy...
Addig Sziszi kábulatának egy másik asztalnál hangosan vihogó szerelmes pár vet véget.Ekkor veszed észre a koktélt.Meglepett arc.(hisz észre sem vettem,hogy meghozta a koktélomat)
A szél kicsit feltámad,neked bizseregni kezd az arcod,nem érted miért,most jössz rá,hogy az arcod nedves,hisz Te sírtál.Lassan megiszogatod az italodat,közben az egész város már kivan világítva,a Nap lement,Te észre sem vetted.Elképesztő.Gondolsz egyet,kimész a koktéloddal a szabad erkélyre és a csillagos eget kezded el csodálni.Egy meleg szellő fújja meg,bokáig érő fehér ruhádat,egy meleg vigasztaló kéz kerül válladra.Hisz ez Erik.Nem szóltok,csak nézitek egymást.Erik szeméből sugárzik a megértés,mintha tudná,mi bánt,talán tudja?Vagy...vele is ílyen csúnyán elbántak?!Nem kérdezel csak egy félénk mosolyt küldesz felé.Erik egy cetlit ad át neked,majd gyöngéden puszit nyom,szabadon maradt váladra.Majd lassan elmegy.Már megint ez a szörnyű érzés,muszály végig nézned,ahogy besétál az étterembe,és magadra hagy a csillagos ég alatt.Valami megváltozott,de ennyi idő alatt?Hisz nem is ismered ezt az ismeretlen férfit.De szíved már nem fáj,a seb mit egy érdemtelen alak ejtett rajta.Erik egy sebtapaszt nyomott rá,hogy idővel ő maga gyógyíthassa be.
A cetlin ennyi állt:

"Ha engeded:Létezhet egy ,olyan Világ amelyben csak Te és Én létezhetünk,de ezt a Világot,fel kell építenünk"

Kitartás...sikerülni fog .....

Tudom...és hinni is akarom,hogy sikerülni fog....
Próbálok mindent megtenni érte....ki tudja?!De én azért hiszek benne :)
Mi lenne ha első próbálkozásra elvetnénk ötleteinket, mert nekünk az "túl" nehéz feladat. Nem ,semmi sem nehéz.Valahonnan el kell indulni,de bármibe is kezdünk bele,mindig egy létra áll előttünk, azon kell fel-felfelé haladni.Vannak emberek akik az első lépcsőfoknál lehullanak mert "nem bírják" ,de vannak akik küzdenek és feljutnak a legfelső fokra.Én hiszem ,hogy sikerülni fog,és amik itt lebegnek két becsukott szemem előtt,egyszer valósággá válnak.
Hidd el ,tudom,minden lehetséges...minden....
Csak küzdj,mert ha elég erős vagy,... TE..... nyerheted meg a csatát.
Még mindig itt ülsz?!
Menj már....... és fogj hozzá.......hosszú út vezet felfelé......ne pazarold drága időd....
Indulj márrr.........
:-)

Majd egyszer...mert ez őszinte...

Majd egyszer talán,egymásra találunk.


Mikor egymás szemébe nézünk tekintetünk szúrja már a másikét,de mi mégis álljuk,mert ha elnéznénk,az még rosszabb lenne.Mi azért szeretjük a másikat,mert nem kell megjátszani neki magunkat.Mert ő igazán ismer.Tudja,hogy mikor mosolyogsz szívből,és nevet azon amikor tudja franca kívánsz valakit.Egymásra néztek kitör belőletek a nevetés,a mellettetek elhaladó emberek úgy néznek rátok,mit ha nem lenne valami rendben-e két embernél,talán elmentek otthonról?Lehet.De olyan jó, hogy veled ment valaki,igaz?:)
Mikor együtt vagytok nem létezik se nappal se éjszaka,az idő észrevétlenül múlik,csak akkor veszed észre a napok milyen lassan telnek mikor nincs veled.Kint ülsz a szobád erkélyén,nézed a kertben magasra nyúló,kecses fák árnyékát,és gondolataid ide-oda szállnak.Lassan már megy le a Nap.Azt mondta ma együtt nézitek meg a naplementét,nem jön,még mindig nem.Már vörösben szikrázik az égbolt,a halvány fény megvilágítja arcod egyik felét,csak úgy csillog,mintha egy talán...angyal arca lenne?!És ekkor hátra fordulsz.Megtartotta ígéretét. Ott ült ,téged nézett végig,csak nem vetted észre mert neked semmi nem létezett míg azt gondoltad,nincs veled.Még mindig csak szótlanul néz rád.Lassan felkel odamegy hozzád,rád mosolyog,avval az ellenállhatatlan mosolyával amibe te beleszerettél,megfogja kezed és kisétáltok a tengerpartra,hogy megtartsa ígéretét,együtt nézitek meg a naplementét.Egymással szemben álltok,lassan már lemegy a Nap ,de ti még csak rá se néztetek,ti egymást néztétek szótlanul,egymással szemben.Tekintetetek egymásba olvad,nem tudjátok levenni szemeteket a másik "angyalian megvilágított" arcáról.Fehér ruhátokat csak úgy lebegteti a szellő,lassan vettek egy utolsó pillantást egymásra és elindultok a tenger felé.Csak rátok kell nézni,ragyogtok,mitől?A tiszta őszinte szerelemtől.Feltámad a szél a lány hosszú vörös haját lobogtatja,a fiú smaragdzöld szemével figyeli.Szenvedélyes csókokat váltanak egymással,majd elmerülnek a vízben.Újra felbukkannak?Igen azok ők.Ott vannak.Csak úsztak volna egyet?!De már annyira bent vannak,hogy...talán már vissza-se akarnak jönni?Nekik nem kellett már semmi,ők mindent megkaptak,egymáséi lehettek,oly sok éven át,de most már senki nem választhatja el őket.Örökkön,örökké egymáséi lesznek...és igen két szív egyé vált.

Hmmm...változás...

Mikor új emberekkel ismerkedsz meg és tudod,legalábbis érzed,hogy ez nem egy 2-3 beszélgetés lesz,hanem talán évekig tartó barátság,akkor lelkileg feltöltődsz.Amikor olyan,dolgokat beszéltek meg amit mással nem tudnál,vagy csak hallgattok és nézitek a Tiszát,akkor egy kellemes érzés fut rajtad végig. :) Felteszed magadnak a kérdést:Medig fog tartani? De nem tudsz rajta tovább töprengeni, mert jön a következő hülyeség amit épp megvitattok és csak örültök,hogy egymásra leltetek.
Most...még több cél lebeg előttem....tudom sikerülni fog,mert vannak akiknek többet jelentek,mint egy átlagos ember ezen a Földön,tudom majd ti segítetek.
Nagyon jó érzés tudni,hogy ha még sem alakul minden úgy ahogy el volt tervezve,akkor a segítségetekkel fel tudok állni.
Nagyon köszönöm nektek ,hogy vagytok:)

Mert semmi sem állandó...

Néha el sem hiszem,hogy ilyen csodás esemény velem történhet meg,de amikor ilyen hitetlen vagyok a másik percben már bűnhődnöm kell érte.Mivel nem hittem el a jót,szépet ezért kapok egy hatalmas pofont.Annyira megrémiszt,hogy szintén nem hiszem el,és akkor jön a következő ami már annyira fáj,hogy már saját vérem izét is megízlelem,de ez mind semmi.A fizikai fájdalom nem ér fel avval a fájdalommal amibe a szívem majd belehal.

Mondd ,hogy tudnák rajtad segíteni?
Elég ha rád nézek?
Elég ha tudod ,hogy veled vagyok?
Én nem tudom.Vagy mégis?
................................................


Szárnyalnék,de kivel?
Messze mennék,ha tudnám,hogy vársz.
Fontos vagy nekem.
Tudtad?

Ha belenézek csillogó zöld szemeidbe,
Magamat látom.
Olyannak látom magam,
Amilyen melletted,lehettem.

Nekem már ez is megérte.
Nem baj ha már nem szeretsz.
Nekem az okoz örömöt,hogy..
Tudom TE boldog vagy.

Mennem kell.
Már nem tudom az utat.
Hisz eddig te kezed fogtam,
Te vezettél,de elmentél.

Elmentél,örökre.
Keresem helyem-e Világban.
Nélküled,nem találom.
Majd odaát talán rám találsz...

Ez nem semmi.Ami most két hét alatt történt velem.Teljese megváltoztam.Az élet egy másik oldalát láttam meg. :-)
Egy olyan személlyel találkoztam aki mindent szépnek mutat meg.Sokat tanultam tőle.
Azt mondják a távolság még a szerelmet is megöli,de reménykedem a mi barátságunkat nem.
Annyi éjszakán át beszélgettünk és amikor te azt gondolod egy dologról,érzésről ,hogy más biztos nincs így vele, akkor ő ugyanazt mondja ki mint te és egymásra nevettek.
Mikor próbálnál neki segíteni,de nem bírsz jó tanácsot adni mert nincs és csak nézed,mintha avval levehetnéd a terhet a válláról,de nem.
Az utolsó előtti nap mikor mennie kellett kimentünk a Tiszára.Még asszem 7.osztályos koromban készítettem egy csónakot fából,vitorlával minden,arra gondoltunk ,hogy elúsztatjuk este.Csillagos éjszakán két lány elindul a homokos úton egymásba karolva, zene halkan szólt és mi csak mentünk előre szinte szótlanul.Írtunk egy verset két mécses fényénél.
Íme a vers:

Josephine Larosa és Éjféli Boszorkány

Csillagok halovány fényénél
Pislákol a lelkem.
A Tisza parton állok, hogy elgyere értem.

Túl messze sodort már a folyó.
Magával vitte a reményt,s Téged.
Tudván:nem vagy itt,már semmi sem éltet.

Tücskök éjjeli operája.
Ráborul a sötét a tájra.
Szeretlek,de neked már nem létezem.
Csak hideg gyűrűd érinti még kezem.

Most nyugodt a Tisza.
S a Hold nem felel.
Miért nem láthatom többé csillogó zöld szemed.!?

Elindulok megkeresni téged.
A hideg, és csend világába.
Remélve utólsó tettem nem volt hiába.